blokk címe

blokk tartalma

Látnivalók, értékek

Kovácsműhely múzeum

Közzétéve: 2020-03-02

Élő Kovácsműhely Múzeum

(mint épített környezeti érték)

A falusi közösség egyik nélkülözhetetlen iparosa a kovács volt. A paraszti gazdálkodáshoz eszközöket készített és javított, pl: lovakat parkolt, ekét, kaszát, sarlót élezett, szekereket vasalta, a fakerékre ráfot húzott, széna és szalmavágót készített és gyakran még az állatok gyógyításához is értett. Ismerünk olyan kovácsmestert, aki itt Nyugat-Nógrádban élt, s csontkovácsként is hírnevet szerzett magának. A tűzzel és a vassal is könnyedén elbánó mesterember mindig nagy tiszteletnek örvendett.


A múzeumalapító

E hagyományokat viszi tovább Bánkon Élő József, aki maga is beleszületett ebbe a mesterségbe. Édesapja is kovács volt, s gyermekként ő már ott szaladgált az üllő körül. Nem elégedett meg azzal, hogy egyszerű patkolókovács legyen, a szakma művészeti csúcsait is meghódította.

A mesterség fogásait szívesen tovább is adja, hiszen egy olyan múzeumot hozott létre, amelyben nem csupán megtekinthetők a berendezési tárgyak, hanem működés közben is megfigyelhetők, sőt az arra vállalkozók ki is próbálhatják az egyes munkafázisokat. Telitalálat tehát a múzeum elnevezése, s nem csupán a mester vezetékneve miatt. Látogatásuk alkalmával arra kértük a múzeumalapítót, hogy vezessen végig birodalmán.

Az alapvető célunk az volt, hogy egy 18. század végi 19. század eleji kovácsműhelyt rendezzünk be. Annak pontos méreteivel, berendezésével. A másik cél az volt, hogy egy szerves egységet képezzen a szomszédban lévő tájházzal. Olyan ez a kettős, mintha az volna a kovácsmester lakása. Az építésekor is figyelemmel voltunk a tájház paramétereire, ablakainak nagyságára, gerendázatára. 


A műhely lelke: a kovácstűzhely

Az üllő mindig a központi helyen állt. Egy nagy fatőként áll, melynek az alját beásták a földbe, hogy a rezgéseket levezessék. Az egykori falusi kovácsműhelyek padlója ugyanis általában döngölt agyag volt. Ez a tőke is egy méter mélyre van beásva a földbe. Az üllő: anyaga nagyon kemény szerszámacél, több fajta létezik méretében és formájában is. Ez, ami itt látható 200 kg-s, egyik szarva hegyes a másik négyzetes élű, a rajta lévő négyzetes lyukba helyezték a formázó vasakat a másik oldalról a formázó vas nyeles párjával a ráverősegéd a ráverő kalapács segítségével formálta a vasat. A ráverő kalapácsok. 3-4 kilósak, 50 és 100 cm-es nyéllel, ritmusra ütöttek velük. A félkéz kalapácsok 1-3 kg között vannak. Használtak még kisebb segédüllőket apróbb munkákhoz is. 


Az üllő, a legfontosabb eszköz

A kovácstűzhelyről vagy más néven kovácskohóról azt kell tudni, hogy középen a tűzfészek van öntött vasból, mellette a két félkör alakú tűzcipó más néven tűzpart ez koncentrálja és összetartja tüzet. A fekete füstsátor /elszívó/ amely összegyűjti és elvezeti a kéménybe a vas hevítése során keletkezett égéstermékeket és gázokat. A kémény 4-5 méter magas, hogy a füst könnyen távozzon. Mellette található a szén tárolására a széntartó vályú, amiből adagolták a szenet, ami lehetett tőzeg, barnaszén, faszén vagy koksz. A faszén bükkből vagy tölgyfából volt a legjobb, de manapság már nemigen égetnek faszenet.  A kovácstűzhely mellett mindig állott egy dézsában víz, hogy időnként vízzel megpermetezzék a faszenet, hogy az jobban összeálljon, s így koncentráltabb legyen a hője is.

A tűzhelyhez csatlakozik a körte alakú, kézzel hajtott fújtató. Az 1860-as évekből származó fújtató felirata: Pozbech József császári, királyi kizárólag szabadalmazott első magyar fúvógyárnak Pesten.

A tűzhely közelében helyezkednek el a különböző tűzifogók, különböző fejkialakítással, hosszúságban és méretben. Szám szerint mintegy hetvenet láthatunk a múzeumban. A szerszámtartó, szerszámos rámán találhatók: domborítók, simítók vágó, hasítók, lukasztók, nyeles ráverő kalapácsok. Szám szerint, mintegy százötven féle. Fölötte különböző üllőbetétek /idomvasak/ hajlításra vágásra domborításra szolgálnak. A bánki műhelyben ugyanis sokkal több szerszám található, mint egy egykori falusi kovácsműhelyben. Itt ugyanis már a díszműkovács mesterség kellékei, szerszámai is rendelkezésre állnak. A fogókat és egyéb szerszámokat a kovácsmester maga készítette. 

A kovácsmesternek mindig volt segédje, hiszen mint a mondás tartja: „Egy kovács nem kovács, két kovács félkovács, három kovács egy kovács.”. Azt fejezi ki a mondás, hogy mindig kellett segítő a ráveréshez.


A fújtató felirata

Pozbech József szerkovács, azaz szerszámkészítő kovács volt. Kiváló mester lehetett, hiszen amikor például elrepedt egy harang Debrecenben, őt bízták meg a kijavításával. A Felvidékről származott, s érdekességként említhetjük, hogy nagybátyja volt a kiváló költőnek, Pilinszky Jánosnak. Egy kétkamrás fújtatót látunk, amelynek az egyik oldala beszívja, a másik kifújja a levegőt. Így folyamatos a légáramlás. Kézzel fújtattak, vagy csigaáttétellel lehetett lábbal is működtetetni.


A tábori kohó

Mellette áll egy tábori kohó, amit a katonaságnál használtak. A katonaság, huszárság vitte magával, hiszen bárhol felállítható volt. Szíjmeghajtású, lendítőkerekes öntöttvasból készült, egyik kar a tisztítónyílás a másik a levegőszabályozáshoz van. 


Kalapácsok sora

A patkoló asztalon találhatóak a patkoló szerszámok: patafaragó vagy körömvas, szögcsípőfogó, körömráspoly vagy reszelő, patkoló kalapács. A patkón a lyukak a szögeke helyei, sarkában a sarokvas található, ami cserélhető volt, különböző méretben az időjárási viszonyokhoz alakítva, valamint a terepviszonyokhoz alkalmazkodva. A patkoló bakra. erre a háromlábú segédeszközre tették rá a ló lábát a patkoláskor.

 
A lendítőkerekes, kétsebességes kovácsfúró és a köszörűkő

 


Összeállította: Végh József mkl

További látnivalók, értékek

helykitolto kép

Települési értéktár

Bánk rengeteg titkot rejt ma is. Érdemes azonban eme szépségek, csodák nyomába eredni, felkutatni. Sokféle tanulmány, régebbi monográfia közöl részeket falunk múltjáról, szokásairól.
helykitolto kép

Bánki „tengerszem” (Bánki-tó)

A falu nevezetessége, legfőbb vonzereje, a közepén elhelyezkedő közel hét és fél hektáros vízfelületű tó. Ennek köszönheti ismertségét, idegenforgalmát.
helykitolto kép

A bánki népviselet I. rész

Ha a szűkebb környezetet nézzük, Nógrád megye nyugati része - a volt Rétság járás területe - meglehetősen változatos képet mutat néprajzi, népességi szempontból. Ha csupán az idősebbek viseletében is, de mind a mai napig felfedezhetők a palócságra jellemző ruhadarabok, és emellett meglehetősen sok településen figyelhetjük meg az itt élő szlávok és német nemzetiségiek népi öltözködési hagyományait.

helykitolto kép

A bánki népviselet II. rész: testápolás és ruha

70 évvel ezelőtt reggelente szájból mosakodtak. Dologidőben, még ma is így tisztálkodnak. Később fatálakban, amelyet cigányok készítettek „topolyafából”. Házi mosószappant használtak. Majd ezt kiszorította a románcozott lavór és szagos szappan.
helykitolto kép

Szlovák nemzetiségi tájház

A Szlovák Nemzetiségi Kiállítás egy régi szabadkéményes parasztházban mutatja be a helyi szlovákság XIX. századi életét, viseletét, berendezéseit, használati tárgyait.
helykitolto kép

Pinceház, faragott kőtáblával a Hősök terén

A bánki faluközpontban lévő pince a régi idők hangulatát őrzi. Építtetője még 1937-ben is fontosnak tartotta, hogy az építés évszámát és a tulajdonos nevének kezdőbetűjét egy kőtáblába vésessék a homlokzat díszéül. A pinceházat Simon János kőművesmester építette. Belül boltozatosan ki van rakva kővel. Ő faragta az építtető névmonogramját és az építés évét megörökítő kis táblát is. A tábla jelentése: Épült 1937-ben Krisko János számára.
helykitolto kép

A bánki víznyelő

2014 májusban – rendkívüli esőzések után – egyik reggel Bánkon a helyiek arra lettek figyelmesek, hogy a Jenői-patak megáradt vize egy közel 10 m átmérőjű, friss beszakadás alján – visszaduzzadás nélkül! – eltűnik a sziklák között.
helykitolto kép

A bánki evangélikus templom

Bánk későbarokk temploma 1783-ban épült. 1784. augusztus 6-án szentelték fel, Kellisch Sámuel lelkészsége idejében. Az ő irányítása alatt készült el a paplak is. „Harcos, bátor egyéniség lehetett, aki sziklaszilárd hittel küzd Mária Teréziához intézett felirataiban népe vallásszabadságáért, hitének gyakorlásáért.” – írta róla 1959-ben, a templom fennállásának 175. évfordulójára készült visszaemlékezésében L. Kovács András lelkész.
helykitolto kép

Régi sírok a temetőben

Egy temető az élő falu tükörképe. Ha valaki végigsétál benne, sok mindent megtudhat a településről is. Megismerheti történetét, nyelvét, nemzetiségét, vagyoni helyzetét, szokásait.
helykitolto kép

Sírok a zsidó temetőben

A katolikus temető mellett a fák között található az egykori zsidó temető. Már ami megmaradt belőle. Bár jelentős zsidó lélekszám sohasem volt a településen, mégis minden bizonnyal több sír is állt valaha itt. Meglehet, hogy az avar alatt még lapul néhány sírkő. Mára két héber és egy magyar nyelvű látható mindössze. Megőrzésük mindamellett fontos, hiszen hozzá tartoztak a település múltjához.
helykitolto kép

Feszület a római katolikus temetőben

Bár a falu lakosságának nagy része az evangélikus vallást követi, a római katolikus temetőben való sétánk kapcsán szólnunk kell katolikus vallás bánki jelenlétéről is.
helykitolto kép

Laluja András szobrászművész (1934 – 1999)

1934-ben született Esztergomban. 1963-ban szerzett diplomát az Iparművészeti Főiskola díszítő szobrász tanszakán Dósa Farkas András, Borsos Miklós és Illés Gyula növendékeként.

1

2

© Bánk Község Önkormányzata - 2024