blokk címe
Magyarországon egyedülálló a temetőben található későbarokk piramis alakú oszlop, amelyet 1791-ben Gyurcsányi Ignácné Blaskovics Terézia emeltetett, a Hármaskönyv (Tripartitum) szerzője, Werbőczy István emlékére. Latin nyelvű felirata magyar fordításban körülbelül így hangzik: "A haza törvényeit itt szedte rendbe Werbőczy, porlad az írójuk, a háza, de törvénye él az ősi."
Tripartitum (magyarul Hármaskönyv) néven ismeretes az a szokásjogi gyűjtemény, amelyet az országbírói ítélőmesterből nádorrá lett Werbőczy István 1504-ben kezdett el összeállítani Alsópetényben, és 1514-ben fejezett be. Eredeti latin címe: „Tripartitum opus iuris consuetudinarii inclyti regni Hungariae”, magyarul: „Nemes Magyarország szokásjogának Hármaskönyve”. Lényege: a korabeli Magyarország jogi szabályainak és szokásjogainak összegyűjtése, rendszerezése és írásba foglalása.
A 15. században a feudális széttagoltság és a központosítási kísérletek a jogalkotás terén is jelentkeztek. Az oklevelekbe foglalt jogforrások bizonytalanok voltak, városonként eltérő jogi szabályok érvényesültek.
II. Ulászló király Werbőczy István országbírói ítélőmestert bízta meg „az ország minden jogainak, törvényeinek, bevett és jóváhagyott szokásainak s rendeleteinek egybeszedésével, címekre és fejezetekre osztásával”. Az elkészült munkát az 1514. évi országgyűlés tíz jogtudós által átvizsgáltatta. Miután a bizottság a munkát helyeselte és „abban az ország törvényeit s jóváhagyott szokásait jó renddel és kellő módon összeírottaknak megismerte”, a munkát az 1514. évi LXIII. törvénycikk helyeselte, és a király is megerősítette. Azonban az 1514. évi Dózsa György-féle parasztfelkelés miatt hirtelen megváltozott a helyzet, a királyi jóváhagyást tartalmazó okmányra nem került pecsét és nem hirdették ki, így nem is emelkedett törvényerőre. Miután a király a hiány pótlása nélkül 1516-ban meghalt, Werbőczy a munkát 1517-ben Bécsben saját költségén, Johann Singriener nyomdájában kinyomatta. A pecsét hiánya ellenére a Hármaskönyvet más jogszabálygyűjtemény hiányában alkalmazni kezdték a bíróságokon, és a későbbiekben mint szokásjog érvényesült.
1848-ig volt használatban, sőt, egyes rendelkezései a II. világháború végéig érvényben voltak.
Hóman Bálintot az 20. század első dekádjának egyik legjelentősebb történészét idézve: „A politikai nemzetet összetartotta, ez a Hármaskönyv nagy érdeme”.
Idézzük fel a Hármaskönyv záró mondatait. Ezzel azt szeretnénk érzékeltetni, hogy Werbőczy István milyen alázattal készítette el jogtörténetünk egyik legfontosabb dokumentumát.
„Óhajtom pedig, hogy az, ki ezt a fáradságos munkát kezébe veszi, igazságos birám legyen és jól ítéljen felőlem. Mert jóllehet, az egybeszerzésre és megmagyarázásra, a mennyire csekély erőmmel tehetném, a legnagyobb buzgóságot fordítottam: mindazáltal mivel bevallom, hogy tudományom igen csekély s előadásom nem ékesen szóló; ennél fogva, ha valaki írásomban akár helyreigazítja a tévedéseket, akár kipótolja a hiányokat, távol áll tőlem, hogy azért megharagudjam vagy nehezteljek, sőt inkább annak ezért a legnagyobb köszönettel is adózom. Mert gyakran tévedni és csatlakozni emberi dolog; és kevésbé csodálatra méltó valamit elfelejteni, mint észben tartani. Éljetek boldogul!”