blokk címe

blokk tartalma

Látnivalók, értékek

Pinceház, faragott kőtáblával a Hősök terén

Közzétéve: 2020-03-03

A szőlőtermesztés hagyománya évszázadokkal ezelőttre nyúlik vissza megyénkben. Valószínűleg a XII-XIII. században indult francia, vallon vagy német telepesek hatására. Mocsáry Antal Bél Mátyásra hivatkozik: „Azt írja egy tudós hazánkfija deák nyelven Nógrád Vármegyéről, hogy ez a’ Mohátsi veszedelem előtt, melly kezdete vala hazánk’ közönséges veszedelmének, leginkább a’ szőllő-mívelés által virágzott. Helyes ezen előadás, leginkább azon tájékról, melly napnyugatról délnek hajlik. De minekutána Budavárát, többekkel együtt a ’Török ésTatár kegyetlenül elfoglalta, ezen Vármegyét is vér-patakká változtatta ’s fogyasztotta népét, innen következett, hogy a’ szántó-földek, valamint a’ szőllő-hegyek is, elhagyattattak, ’s pusztán hevertek. Illy gyászos elpusztúlt állapotban másfél század alatt erdőkké váltak a’ szőllő-vesszők sűrű bokrok lettek, ’s ezekből tetszett azután ki, hogy ottan valaha szőllők voltak.” A hódoltság idejében tehát elpusztultak az ültetvények, miután nem maradtak életben azok sem, akik megművelhették volna. A török után a népesség újratelepítésével ismét megindulhatott a szőlőművelés. Kedvezett ennek, hogy a szőlőterület volt az, amelyhez a feudális korban a legszabadabb birtoklási forma fűződött, tudniillik a társadalmi helyzettől függetlenül egyaránt lehetett szőlőbirtoka a nemesnek, jobbágynak, sőt még a házatlan zsellérnek is. A megszerezhető birtok nagyságát sem korlátozta semmi. Ennek oka a szőlőtermesztés intenzív voltában és nagy kézimunka igényében keresendő. A földesurak ugyanis szívesen vették, ha a török elnyomás időszaka alatt elvadult, erdővel, bozóttal benőtt területeiket újra művelni tudók telepedtek le birtokán. Ők ugyanis adót fizettek a számára, s családjuk kihalása után a természettől visszahódított terület visszaszállt a tulajdonosra.

Megyénk jeles monográfusa, Mocsáry egyenesen úgy fogalmaz 1820-ben megjelent könyvében, hogy méltó vetélytársa a Nyugat-Nógrádban termett bor a tokajinak. 


A bánki szőlők a falu fölötti dombon sorakoztak, a Templom megetti dűlő után

Bánk község vonatkozásában a szőlőtermesztés fontos, de nem meghatározó gazdasági tényező volt. A megye történetéről szóló monográfiák is ezt támasztják alá.

Bél Mátyás írja 1742-ben „Rétság keletről az alábbi községgel (Tolmács) szomszédos, de sokkal terméketlenebb földű. Magasabb rendű nála Bánk, ez a mély völgyben fekvő hely, régen a szlávok nem fogták művelőre, de kiválóan előrehaladt, ugyanis amerre a dombokról lehordták az erdőket a lakosok, részint szántóföldeket, részint szőlőket gondoznak, nem kisebb fáradozással, mint amilyen kiváló terméssel.

Shvoj Miklós írja Bánkról az 1874-75-ben készült monográfiájában: „Földje, rétje, szőleje jó….A nép igen gazdálkodós.”

Mocsárynál ezt olvashatjuk az 1820-ben megjelent kötetében: „Mostani lakossai szorgalmatosak a’ paraszti munkában, sok irtásaikat használják, mert a’ szántó földek kevés javítás mellett jók. Bár nem nagy haszonnal fáradoznak is a” szőllő-mívelésben, még sem tsüggednek meg.”

Egy 1899-ből származó egyházi jegyzőkönyv így ír a falu lakosainak foglalkozásáról: „A hívek főfoglalkozása a szőlők végleges elpusztulásával csak a földívelés. Jóllehet a szőlő fő jövedelmi forrásuk volt, mindazonáltal – noha e forrás teljesen kiapadt, amennyiben több gondot fordítanak most telkeik mívelésére – anyagi helyzetük nem rosszabbodott.”

Lovas Kovács András lelkész egy 1890-ben kelt iratot idéz: „A hívek fő jövedelmi forrása a szőlő ezelőtt 4 évvel a Filoxéra által megtámadva, előbb a romhányi szőlőhegy „Planina” s ez idén már az Óhegy is teljesen elpusztult.”

A XIX. század végén bekövetkezett filoxéra-járvány tehát tönkretett mindent. Az amerikai gyökértetű nem kímélte a nemes kultúrákat, s jöttek helyette a mindennek ellenálló direkt termő fajták. Az ebből készült bor azonban meg sem közelítette a korábbit. No, de sebaj! – mondhatnánk – nemes szőlőfajtát lehet újra telepíteni, hiszen a táji, éghajlati adottságok változatlanok. Igen ám, de az elmúlt másfélszáz esztendőben a tudás is elveszett, mely azt megelőzően apáról – fiúra szállván öröklődött.

A bor készítésének fontos eleme a jó pince, hiszen mint azt egy korabeli leírásban is olvashatjuk: „A’ ki jó bort akart termeszteni, szőllejét jól mívelje, tisztán tartsa, ’s az érett gerezdeket alkalmatos időben szedje le, - borát pedig jó pintzében ’s tisztán tartsa, és gyakran feltöltse; mert ha ezt nem teszi, szőlleje elsatnyúl, rosz bort terem, az utóbbiak elmulasztása által pedig jó bora is a’ megromlásnak van kitéve.”

A többihez hasonlóan Bánk községben sem éledt igazán újra a filoxérajárványt követően a régi szőlőkultúra. Az amerikai gyökértetűnek ellenálló direkttermő fajták korántsem eredményezték a régi borminőséget. A borospincék a későbbiekben már főleg zöldség tárolására szolgáltak. Egykoron a szőlők közelében is voltak pinceházak, melyek azonban funkció nélkül maradván lassan eltűntek. A második világháború alatt sokan itt kerestek menedéket, s bújak el a megszállók elől. A falu főutcájának domboldalra támaszkodó oldalán még ma is sok pincét találunk. 

A bánki faluközpontban lévő pince a régi idők hangulatát őrzi. Építtetője még 1937-ben is fontosnak tartotta, hogy az építés évszámát és a tulajdonos nevének kezdőbetűjét egy kőtáblába vésessék a homlokzat díszéül. A pinceházat Simon János kőművesmester építette. Belül boltozatosan ki van rakva kővel. Ő faragta az építtető névmonogramját és az építés évét megörökítő kis táblát is. A tábla jelentése: Épült 1937-ben Krisko János számára.

Összeállította: Végh József mkl

További látnivalók, értékek

helykitolto kép

Települési értéktár

Bánk rengeteg titkot rejt ma is. Érdemes azonban eme szépségek, csodák nyomába eredni, felkutatni. Sokféle tanulmány, régebbi monográfia közöl részeket falunk múltjáról, szokásairól.
helykitolto kép

Bánki „tengerszem” (Bánki-tó)

A falu nevezetessége, legfőbb vonzereje, a közepén elhelyezkedő közel hét és fél hektáros vízfelületű tó. Ennek köszönheti ismertségét, idegenforgalmát.
helykitolto kép

A bánki népviselet I. rész

Ha a szűkebb környezetet nézzük, Nógrád megye nyugati része - a volt Rétság járás területe - meglehetősen változatos képet mutat néprajzi, népességi szempontból. Ha csupán az idősebbek viseletében is, de mind a mai napig felfedezhetők a palócságra jellemző ruhadarabok, és emellett meglehetősen sok településen figyelhetjük meg az itt élő szlávok és német nemzetiségiek népi öltözködési hagyományait.

helykitolto kép

A bánki népviselet II. rész: testápolás és ruha

70 évvel ezelőtt reggelente szájból mosakodtak. Dologidőben, még ma is így tisztálkodnak. Később fatálakban, amelyet cigányok készítettek „topolyafából”. Házi mosószappant használtak. Majd ezt kiszorította a románcozott lavór és szagos szappan.
helykitolto kép

Szlovák nemzetiségi tájház

A Szlovák Nemzetiségi Kiállítás egy régi szabadkéményes parasztházban mutatja be a helyi szlovákság XIX. századi életét, viseletét, berendezéseit, használati tárgyait.
helykitolto kép

A bánki víznyelő

2014 májusban – rendkívüli esőzések után – egyik reggel Bánkon a helyiek arra lettek figyelmesek, hogy a Jenői-patak megáradt vize egy közel 10 m átmérőjű, friss beszakadás alján – visszaduzzadás nélkül! – eltűnik a sziklák között.
helykitolto kép

A bánki evangélikus templom

Bánk későbarokk temploma 1783-ban épült. 1784. augusztus 6-án szentelték fel, Kellisch Sámuel lelkészsége idejében. Az ő irányítása alatt készült el a paplak is. „Harcos, bátor egyéniség lehetett, aki sziklaszilárd hittel küzd Mária Teréziához intézett felirataiban népe vallásszabadságáért, hitének gyakorlásáért.” – írta róla 1959-ben, a templom fennállásának 175. évfordulójára készült visszaemlékezésében L. Kovács András lelkész.
helykitolto kép

Régi sírok a temetőben

Egy temető az élő falu tükörképe. Ha valaki végigsétál benne, sok mindent megtudhat a településről is. Megismerheti történetét, nyelvét, nemzetiségét, vagyoni helyzetét, szokásait.
helykitolto kép

Sírok a zsidó temetőben

A katolikus temető mellett a fák között található az egykori zsidó temető. Már ami megmaradt belőle. Bár jelentős zsidó lélekszám sohasem volt a településen, mégis minden bizonnyal több sír is állt valaha itt. Meglehet, hogy az avar alatt még lapul néhány sírkő. Mára két héber és egy magyar nyelvű látható mindössze. Megőrzésük mindamellett fontos, hiszen hozzá tartoztak a település múltjához.
helykitolto kép

Feszület a római katolikus temetőben

Bár a falu lakosságának nagy része az evangélikus vallást követi, a római katolikus temetőben való sétánk kapcsán szólnunk kell katolikus vallás bánki jelenlétéről is.
helykitolto kép

Laluja András szobrászművész (1934 – 1999)

1934-ben született Esztergomban. 1963-ban szerzett diplomát az Iparművészeti Főiskola díszítő szobrász tanszakán Dósa Farkas András, Borsos Miklós és Illés Gyula növendékeként.
helykitolto kép

Louis Armstrong szobra a Tó Hotel kertjében

A szobor a Tó Wellness Hotel kertjébentalálható. Alkotók: Győrfi Lajos. Felállítás éve: 2004. A művész nagy empátiával, szeretettel és tisztelettel mintázta a korszakos jazz-zenész portréját. Kecses, szakított andezit sziklára helyezte a portrét úgy, hogy a trombita tartása ne zavarja az arcjáték érvényesülését, jól látható legyen az ujjak játéka.

1

2

© Bánk Község Önkormányzata - 2024