blokk címe
A falu nevezetessége, legfőbb vonzereje, a közepén elhelyezkedő közel hét és fél hektáros vízfelületű tó. Ennek köszönheti ismertségét, idegenforgalmát. A település azonban már hosszú évtizedekkel ezelőtt felismerte, hogy nem elegendő a látványos természeti környezet, hanem annak érdekében, hogy ezt az előnyt önmaguk boldogulására tudják fordítani, tenni is kell sok mindent. E gondolkodás mentén született meg egy sor kezdeményezés, mely tovább fokozta hírnevét. Egy ápolt, szép falukép fogadja az érkezőt, van elegendő, s különböző igényeket is kiszolgáló szálláshelye, elegendő szolgáltatása, kulturális kínálata.
Talán hasonlóképp azon esethez, amely 2014 májusában történt a falu határában. A Rádió Focus friss híradása révén értesülhetünk az esetről:
„Tizenkét méterrel a felszín alatt tartanak a bánki kutatások a Jenői-patak medrében. Közel egy évvel ezelőtt egyik napról a másikra egy beszakadás keletkezett a Jenői-patak helyi focipálya melletti szakaszán, mely több napon keresztül egy az egyben elnyelte a patak vizét. Annak érdekében, hogy a többek között a fúrásokból ismert térségi karsztrendszerbe ne kerülhessen olyan víz, ami esetlegesen szennyezett, a patak vízét elterelték, majd a szükséges engedélyek és jóváhagyások után Szenthe István geológus vezetésével megkezdődtek a munkálatok a mészkövet fedő kőzetek résrendszere mentén, ami várhatólag lenyúlik a barlangot tartalmazó idős kőzetekig. A feltárással jelenleg tizenkét méter mélységben járnak, a föld kitermelését kézi erővel végzik, a 2x2 méteres kutatóakna biztonságát szolgáló ácsolathoz szükséges faanyagot az Ipoly Erdő Zrt. biztosítja. A feltárást vezető geológus véleménye szerint a napokban elérhetik a mészkőréteget, melyre mintegy tizenöt méteres mélységben számít. Ennek elérése tudományos szempontból is fontos, hiszen a bánki terület kasztrendszere összeköttetésben állhat a Budai-hegység hévforrásaival, a Duna alatt átnyúló kőzeteken keresztül, azt pedig eddig még senki nem vizsgál(hat)ta, hogy milyen hatással bír a forrásoknál, amikor ezen rendszerhez hirtelen adódik több száz köbméternyi víz a „másik oldalon" – ahogyan történt ez tavaly májusban. Persze megvan annak a lehetősége is, hogy a Bánk környéki mészkövek vize a Duna északi partján, Vác környékén csapolódik meg a folyam medrében. A kutatást a geológus és csapata saját költségén végzi Bánkon.” [1]
Talán éppen ezt a jelenséget említi meg Bél Mátyás is a tó kialakulásával kapcsolatosan, az 1742-ben megjelent művében:
„Van nekik egy csodálatos természetű tavuk, amelyet a nép Tengeri-szemnek, azaz moris aculumnak nevezget, és azt hiszi, hogy földalatti medreken át összeköttetésben van a tengerrel. Mindenesetre ismeretlen mélységű, kerek, mintegy ötven ölnyi partszegélyű. Semmiféle zápor, még a tartósabb sem dagasztja meg, és bár állandóan folyó patakocskát fogad magába, mégsem figyelték meg, hogy akárcsak egy körömnyit is megnőtt volna bármikor. De nem látták sohasem még a legforróbb időben sem jelentősen megapadni, de a legtombolóbb zivatarban sem szokott könnyen hullámzásba jönni. A mellette lakók megfigyelték, hogy úgyszólván nem tűri el a halakat, ugyanis melyeket a parton fognak, jelentéktelenek, sem, hogy említést érdemelnének. azt mondják, hogy a tó valamikor hirtelen keletkezett, a talaj mélyéből, nagy zúgással horda ki a földet és a sziklákat. Arra lehet következtetni, hogy a földalatti üregekben összeszorult szelek előretörtek ugyanitt víz lépvén az üregekben nyomukban”
Miután a kutatások jelenleg is folynak, valószínűleg hamarosan többet fogunk tudni a jelenségről. Mindenesetre érdekes tény az, hogy az 1763 és 1787 között készült első katonai felmérés térképén egészen más rajzolatú a Bánki tó kontúrja, mint ma. Az ocellum moris elnevezés itt is szerepel.
Az I. katonai felmérés térképén
Shvoj Miklós 1874 és 1875 között írta "Nógrád megye monographiája" című művét. A kötetben a báni tóról az alábbiakat olvashatjuk: „Nevezetes az úgynevezett „tengerszem”-ről, egy tóról, mely így neveztetik, saját forrásokkal bír, és halakkal különösen pedig pontyokkal bővelkedik. Körül van szegélyezve nádassal, mely az egész vidéket náddal látja el.”
Nógrád megye jeles monográfusa, Mocsáry Antal így ír 1820-ban megjelent művében:
"Van itt a' falu mellett egy álmélkodásra méltó tó, mellyet a' köznép Tenger Szemének nevez, és erősen állítja, hogy ezen tónak a' föld alatt a' tengerrel öszveköttetése légyen, azon okból, mivel hogy annak a' mélysége olly nagy, hogy még eddig a' fenekét, többszöri próbatételek után is, meg nem mérhették, 's akár melly hosszas esőzések, vagy épen felhő-szakadások után sem árad meg, sőt az ebbe béfolyó patak' vize sem szaporítja legkisebbé is ennek a' vizét; ellenben a' nagy szárazság' idején is egyenlő, és fogyatékot nem szenved. Mind ezekhez az is járul, hogy nem tapasztaltatnak benne halak, kivévén hogy a' szélei körül néha olly apró halatskák látszanak, mellyek figyelmet sem érdemelnek. "
A második katonai felmérés 1806 és 1869 között készült el az egész országra vonatkozóan. Ezen már kialakulóban van a mai tó kontúrja, mely a tó után egy széles vizes területen folytatódik.
A II. katonai felmérés térképén
Az 1867-68-ban elkészített Nógrád megyei kataszteri térképen, már minden egyes telek és épület szerepel. Az adatbázishoz tartozik egy teljes tulajdonosi névjegyzék is. A tó kontúrja immár a maihoz teljesen hasonló.
Az 1867-68.évi megyei kataszteri térképen
A Ladányi Miksa szerkesztette, s 1934-ben megjelent Nógrád és Hont vármegye című kötetben ezt olvashatjuk „A bárki tengerszem (tó) természeti szépségével és lágyvizű strandjával, valamint vadregényes kirándulóhelyeivel különösen alkalmas nyaralásra, üdülésre. A 20 holdnyi tó környékét napozók és forró homok övezi.”
Az egykori Tengerszem Pensió
Az egykori Bástya-kioszk
1966-ban született meg a döntés, hogy a Rétsági Járásban szép számmal működő nemzetiségi együttesek évről-évre rendezzék meg találkozójukat, felvonulással, tánccal, énekszóval. A tizenegy szlovák és két német nemzetiségi település együttesei és lakói mellett már a kezdeti időkben is vendégek sokasága gyönyörködött a színpompás gálaműsorokban. A találkozó megrendezésére két helyszín kínálkozott: Bánkon a tavon épült szerény színpad és Nógrádon, a vár alatti sportpályán. Noha Bánk már abban az időben is kedvelt nyaralóhelynek számított, a feltételek hiánya miatt a találkozókat Nógrádon rendezték meg, egyre fokozódó népszerűséggel. A rendezvény népszerűségét látva nyerte el a megyei rangot. Az léptékű rendezvény fejlesztésre is lehetőséget nyújtott, így készült el a bánki víziszínpad, s vette át Nógrádtól 1973-ban rendezés jogát. A korábbi nemzetiségi seregszemle ettől kezdve fesztivál jelleget öltött. Az egyre bővülő, gazdagodó rendezvénysorozat elismeréseként 1984-ben elnyerte a lehetőséget, hogy megrendezze Bánk az országos találkozót. Ebben az időben a program megtervezői, és lebonyolítói a rétsági művelődési központ szakemberei voltak. Az országos találkozóra megépült az 1500 nézőt befogadni tudó nézőtér és az új színpad is. Új lendületet adott a fesztiválnak, amikor a Nógrád Megyei Művelődési Központ munkatársai is segítették annak előkészítését.
Bánk 1992. január 1. óta ismét önálló település. Két évtized házasság után levált Rétságtól. Ez időpont óta – a megyei szakmai és anyagi támogatást továbbra is élvezve – önállóan szervezte meg a – 2014-ben immár 48. – nemzetiségi találkozót, illetve a Bánki Nyár rendezvénysorozatát is.
Bánk kulturális és szabadidős kínálatának minden eleme a tóhoz kötődik.
A Bánki Nyár egy programján
A Louis Armstrong Jazzfesztivál koncertje
A Tekerj a tóra fesztiválon
Működő hajómodellek versenyén
Csónakok és vízibiciklik a parton
Csónakok és vízibiciklik a parton
Kalandpark a tó partján
A horgászok Bánkon biztosra mehetnek
Minden igényt kielégít a Tó Hotel
Egy kis frissítő wellness
A környezeti nevelés, a természet-közeli életmód, megismerésére nyújt sokoldalú kínálatot a Bánki Ökoland tábor
A Bánki tó örömei nyáron …
...és télen.
Felhasznált irodalom
Összeállította: Végh József mkl
[1] Forrás: http://radiofocus.hu, 2015. április 28.
Ha a szűkebb környezetet nézzük, Nógrád megye nyugati része - a volt Rétság járás területe - meglehetősen változatos képet mutat néprajzi, népességi szempontból. Ha csupán az idősebbek viseletében is, de mind a mai napig felfedezhetők a palócságra jellemző ruhadarabok, és emellett meglehetősen sok településen figyelhetjük meg az itt élő szlávok és német nemzetiségiek népi öltözködési hagyományait.